Rossz időben kockulni, hej, de jó!
>> 2010. május 18.
És ha igazán belegondolunk, nem is nagyon van más alternatívánk. Ezért is szeretnék egy kis történetet megosztani azokkal, akiknek hozzám hasonlóan nem jött meg a kedve strandra menni a ragyogóan szép esős orkánban ami odakint zajlik.
Ilyen időben az ember amúgy is hajlamos a gép közelében időzni, elővenni a régen elfeledett játékokat, újra átélni a jól ismert kalandokat, egyszóval kihúzni ép ésszel addig, míg a cserepadról végre felpattan a jó idő.
Ilyen időben az ember amúgy is hajlamos a gép közelében időzni, elővenni a régen elfeledett játékokat, újra átélni a jól ismert kalandokat, egyszóval kihúzni ép ésszel addig, míg a cserepadról végre felpattan a jó idő.
Így tettem én is, barátommal összeültünk egy házi rendezésű, exklúzív, 2 személyes hálóparty-ra, ahol hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy Sid Meier egyik klasszikusával, a Civilization sorozat 4. részével fogjuk elütni az időnket, mindezt úgy, hogy a méltán híres játéksorozathoz eddig közünk még soha nem volt.
Valós idejű stratégiához szokott agyunk teljes erejéből küzdött az egyszerű és nagyszerű körökre osztott stratégia alapelveinek befogadásán, ami hosszas tanulási görbével párosult.
A gép még óvodás nehézségi fokozatban is okozott kellemetlen meglepetéseket, amelyet csak a jó idő - jelen esetben villámlás, szélvihar és égszakadás - tudott volna feledtetni.
Amikor már csaknem 8 órája játszottuk a játékot, és Kr.u. 1500 környékén jártunk, már nem tépett szét minket az ambíció, hogy igába hajtsuk a világ többi részét, tudva, hogy kb. félidőben járhatunk, így bedobtuk a törölközőt.
Lefeküdtünk aludni, és bár ha öntudatlanul is, de ezen éjszaka alatt értettük meg igazán a körökre osztott stratégia és a Civilization sorozat valódi szépségét.
Ezt nem is lehet igazán hitelesen elmesélni, viszont aki átélte, az tudja miről beszélek, amikor azt mondom, hogy mindketten szó szerint körökre osztva álmodtunk.
Egy egész este körökre osztva, egy egész világ az álmodban négyzetrácsokkal szabdalva, sétálni az utcában, de csak egy négyzetet haladni körönként, táncolni lépésenkénti szünetekkel... leírhatatlan - vagy "mászterkárdosan" szólva: PRICELESS.
Abból kiindulva, hogy mindketten ugyanolyan módon álmodtunk, és erre egyikünk se számított, ez a Sid bátyó tényleg tudhat valamit, és őszíntén szólva kíváncsi lennék egy hasonló teszt eredményére - csak ezúttal jóval több résztvevővel, hogy kiderítsük, hogy Meier úrnak valójában meddig is ér el a keze...
http://www.civilization.com/
http://store.steampowered.com/app/3900/
Tovább a teljes cikkre....